a minden és a semmi

Egyszer úgy írnék egy verset,

amiben a minden és a semmi,

könnyedén van egyszerre jelen.

Egyáltalán azt sem tudom eddig,

hogy mi az a semmi vagy minden.

Mert én magam vagyok a semmi

az univerzum életében, s kinek

fontos, hogy holnap mit fog enni.

Ugyanakkor az a minden, 

hogy kivel eszem,

hogyan meséli nekem a viccet,

és itt van velem.

Vannak a haszontalan semmik,

a terhet jelentő mindenek,

és a látszólag semmi mindenek.

Ha végiggondolom, értelme annak mennyi, 

hogy felkelek, dolgozom, 

útközben küldök egy szelfit:

"Ilyen a napom, ezt eszem, ennyi."?

De nekem az a minden, ha mégis

az évmilliárdnyi fotoszintézis

mellett egy pillangószárnycsapás

lesz utánam a hatás.

Ennél többet haladó emberként

elérni nem lehet, hiába szeretnénk.

Ez a semmi a mi mindenünk,

ez a zsigeri lényegünk.