ópium

Ópium hoz álmokat,

lepkeszárnyú délibáb,

a boldogság ágyra jár.

(by Péterfy Bori)

Honnan jön az ópium?

valaki belém önti,

mondjuk egy kémikus?

vagy én vagyok, ki magába dönti?

Delíriumos nappalok, kábulatos

reggelek, a motivációm csípőficamos.

Az Netflixes idő nem csereszabatos,

az ezzel rövidebb élet tudata mardos.

Milyen átok ez, amitől öregemberré válok?

Összepöndörödök, mint egy barackfalevél,

teljesen elcsúsznak az életemben az arányok,

a pokolba vezető út helyett inkább hazamennék.

De ez a gond, itthon vagyok, senki nem bánt,

kényszerítés hatása alatt nem állok,

mégis a mosatlan hegyekben áll,

igénytelenségben nincsenek határok.

Ez rosszabb, mint a pokol,

ott legalább tudom, hogy ott vagyok,

megértem, miért mindenki engem okol.

De nem pokolban pokoli kínok közt fogoly

s kínzókamra nélküli meggyötört lator

láncok nélküli rab vagyok.

Én sem értem, mi bajom,

Egyre furcsábbak az álmok,

egyszerűen csak jobb időkre várok.