körbe-körbe

Körbe-körbe mentem egy ösvényen,

keményen dolgoztam ezen serényen.

Emelkedőre fel, megkönnyebbülve

a lejtőn, többi lénnyel elvegyültem.

Nem tűnt fel, hogy lépten-nyomon

ugyan ott van a lábnyomom.

Azt gondoltam, így kell, 

akkor sem megállni, ha nyom már,

és olyan, mint sorban állni végtelenítve a Postán.

De most egy rét nyílt talán,

és kikerülhetek az ördögi körből, 

nem én leszek, aki folyton fejben gyököl.

Postán sorban állni, gyököt vonni fejben,

annyi értelme van, mint mosakodni tejben.

Hiányzik az érzés, hogy megérkezzek,

ezért növeltem a tempót szaporábbra.

Azt gondoltam, a helyes irányt ne kérdezzem,

inkább tartogassam erőmet továbbra.

Megérkezni valahova nem szapora léptekkel,

lehet, hanem kézben lévő térképpel.

Amíg térkép nincs, azt kell keresni.

Majd ha megvan, a helyes utat meglesni.

...vagyis előbb célt keresni.

Bolond az, ki erővel megfeszülve

körbe-körbe jár, idegtől megkergülve.