a lefestett kaméleon

Van abban valami furcsa és különös,

amikor a kaméleonon, ami tűzvörös,

megjelenik egy vaskos ecset.

Ember keze mozgatja, keneget,

ember, akinek a bőre konstans színű.

A kaméleon értetlenül néz erre a kisstílű,

színt váltani nem képes, testszínű

homo sapiensre, mely azt gondolja, felsőbbrendű.

A tűzvörös kaméleon színe szintén konstans,

s az ecsettel el lett tüntetve bőrén minden kontraszt.

A szivárvány összes színe meg lett metszve,

ahogyan a szőlőt előkészítik szüretre.

Szavaid a szivárvány metszőollói,

mikor új ízeket nem akarsz már megkóstolni.

Csak a régit megőrizni, bedobozolni

és más torkán lendületből lenyomni.

Szavaid ecsetként tudnak ráfesteni 

másra és napokig lemoshatatlan

pacákat hagyni, s nehéz elfelejteni.

A festék lejön, de az emlék megmarad.